Forrás: https://www.mccc.hu/files/14-17.pdf


Az automobil szabadsággal ajándékozta meg az emberiséget, ahogyan a sokkal korábban feltalált lakókocsi is. A két találmány egyesítésére már a huszadik század elején sor került, nekik köszönhetően pedig a vállalkozó szellemű emberek akármekkora útra is elindulhattak.
Nem sokkal az első gépkocsik megalkotása után megszülettek azok az aprócska otthonok is, amelyeket az automobilok mögé akaszthattak tulajdonosaik és szabad világjárásba foghattak.
A lakókocsik nem voltak ismeretlenek az automobil felfedezése előtt sem. Az állati erővel vont gördülő házikókat már az őskorban is használták, sőt, még a tizenkilencedik században is alkalmazta őket számos, nomád életformát folytató népcsoport. Európa és Ázsia útjait cigánykaravánok járták, de a cirkuszosok is e módját választották a közlekedésnek. Arisztokraták lakókocsiban Maga a „karaván” szó a perzsa „karwan” kifejezésből ered, amelynek jelentése „csoportos áthaladás” volt. A perzsa nyelvben annak megjelölésére használták, ha több ember együttesen haladt keresztül egy nehéz terepen, de alkalmazták „javak szállítása” értelemben is. A perzsa kifejezés aztán francia közvetítéssel szivárgott be az európai nyelvekbe és a tizenkilencedik században már a lóvontatású, kerekeken gördü- lő lakókocsik megjelölésére, illetve ilyen járművek csoportjára használták.
Sokat tett a lakókocsik népszerűsítéséért egy angol arisztokrata, bizonyos Dr. W. Gordon-Stables. Az úriember 1880-ban megrendelést adott a Bristol nevű kocsigyártó cégnek, hogy készítsenek számára egy minden igényt kielégítő luxuslakókocsit.



A „Wanderer”, azaz „Vándor” névre keresztelt gördülő otthon nyújtotta szabadságot sok kíváncsi arisztokrata megirigyelte és elkészíttették ők is a maguk lakókocsiját.



A hóbortos nemesek aztán 1901- ben The Caravanning Club néven még klubos is alapítottak, azt pedig jól tudjuk, hogy a klub Angliában nem akármi. A komoly szabályzattal, körülírt tagfelvételi procedúrával rendelkező, lakókocsi-tulajdonosokat tömörítő klub révén divattá vált a lakókocsizás. Az szinte természetes, hogy az automobilok megjelenésével feleslegessé váltak a lovak és a lakókocsik vontatására a négykerekű „igavonókat” alkalmazták. Egy üzlet beindul Az első, kereskedelmi forgalomban is kapható, autóhoz rögzíthető lakókocsival a brit Eccless Motor Transport nevű cég állt elő, mégpedig 1919-ben. Az Eccles alapítója Bill Riley volt, társa pedig a fia. Első modelljükért nem kevesebb, mint 90 fontot kértek, ami meglehetősen szép summa volt akkoriban.

Míg az Eccles-féle lakókocsikat csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak, addig a harmincas években jelentkező Car Cruiser már a középosztályt célozta meg.



Olcsó, ám jó minőségű lakókocsikat gyártott a természetjáróknak, arra is tekintettel volt, hogy célközönsége talán nem rendelkezik bivalyerős luxusautókkal. Termékeiket ezért könnyűre és áramvonalasra tervezték, hogy egy olcsóbb, kisebb teljesítményű automobil is megbirkózhasson vele. Egyik legnépszerűbb termékük a hangzatos Car Cruiser Rally Four De-Luxe névre hallgatott és 1937-ben jelent meg a piacon. A lakókocsik Rolls Royce-ának számító Eccles is megirigyelte az olcsó Car Cruiserek sikerét és a második világháború után piacra dobta új generációs lakókocsiját. Az Eccles National Caravan 1946-ban mutatkozott be és kétségkívül olcsóbb volt, mint elődei, hiszen a gyártó számos gyártási fázist ésszerűsített, gépesített, illetve már a tömeggyártás elvárásai szerint tervezte meg a kerekeken gördülő lakóházát. Hiába lett azonban olcsóbb, az Eccles nimbusza továbbra is magasan szárnyalt, elsősorban tehetős vásárlók keresték kelettől-nyugatig.



Ecclest használtak a keleti maharadzsák, a nyugati arisztokraták, de ilyen kocsikon jártak a cigánykaravánok vezetői is.


Időközben Amerikában is megszületett egy nagyon jelentős lakókocsi-márka, mégpedig az Airstream.



Egy Wally Byam nevű, Los Angelesben élő ügyvéd hozta létre ezt a céget és 1935-ben mutatta be Hawley Bowlus nevű modelljét. Egy évvel később ennek továbbfejlesztett változatával, az Airstream Clipperrel jelentkezett, amely annyiban különbözött elődjétől, hogy ajtaja immár nem az elején, hanem az oldalán nyílt. Egyébként jellegzetesen kerekded, áramvonalas formája volt, csillogó alumíniumszínét pedig később védjegyként vitték tovább a rákövetkező Airstream lakókocsik. Az üvegszálas műanyag kora A negyvenes évek végén egy újabb márka csatlakozott, hogy kihasíthasson magának egy szeletet a tortából. A Streamlite 1948-ban mutatta be Rover fantázianevű lakókocsiját, hogy két évvel később tapasztalatait összegezve kihozza a Sprite nevű modelljét, amely elképesztő sikert hozott. Elsősorban átgondolt tervezésével, minőségi kivitelezésével hódított, de népszerűsé- géhez hozzájárul kedvező – 200 fontos – ára is. Az ötvenes évek végén egy új anyag vált elérhetővé, amelyet természetesen örömmel alkalmaztak a lakó- kocsi-építők is. Az üvegszállal megerősített műanyag nagyon könnyű volt és kellően erős is ahhoz, hogy a lakókocsik karoszszériáját belőle alkossák meg.



Elsőként a Cheltenham nevű kocsiépítő cég csapott le az új anyagra és rögtön az élmezőnybe jutott pillesúlyú Sable nevű modelljével. A Sable annak ellenére vált népszerűvé, hogy karosszé- riája még csak részben készült üvegszálas műanyagból, az első, teljes egészében műanyag panelekkel borított lakókocsit az Ace Caravans alkotta meg 1969-ben. A hetvenes évek elején immár az alumínium karosszéria hódított. Az ABI 1973-ban mutatta be Monza nevű lakókocsiját, amelynek különlegessége abban állt, hogy bár az üvegszálas műanyagnál fajsúlyosabb alumínium héjazattal látták el, a szögecsekkel egymáshoz erősített borítás kellő merevséget kölcsönzött. Ennek eredményeként könnyebb lehetett az alváz és a merevítések is elmaradhattak, így összességé- ben könnyebb lehetett a jármű. Az ABI termékek másik nagy vonzereje a beépített zuhanyzó és vízöblítéses WC volt. Négy keréken A hetvenes évek legvégéig többnyire két keréken gördültek a lakókocsik. Könnyen követhették az előttük haladó autót, ehhez nem volt szükség bonyolult futómű beépítésére. Igen ám, de az igények egyre nőttek, az egyre jobban felszerelt lakókocsik súlya is egyre nagyobb lett. Egyszerre igény jelentkezett a négykerekű lakókocsikra. De vajon hogyan fogjanak hozzá, hogyan osszák szét a terhet négy kerék között? Tegyék a kerekeket a lakókocsi sarkaiba? Rögtön a kormányzás nehézségével szembesültek volna, hiszen valamelyik kerék-párt forgó zsámolyra kellett volna szerelni, vagy kormányzásukat egyéb módon megoldani. E bonyolult megoldás helyett inkább az egymáshoz közel beépített tengelyekre szerelt négy kereket választották. Az 1979-ben bemutatott Astral termék, a Cameo egy szempillantás alatt népszerűvé tette ezt a megoldást és az utakat ellepték a termetes, négy keréken gördülő lakókocsik.